A kavicsok önmagukban jelentéktelenek.

Nap mint nap elsétálunk mellettük anélkül, hogy észrevennénk őket. Én viszont meglátok bennük valami mást.

Egy történetet. Egy kisbabát. Egy ölelést. Egy családot.

Megőrzött pillanatokat, emlékeket.

Amikor elkészítek egy képet, mindig arra gondolok, hogy egyszer majd valakinek mosolyt csal az arcára. Hogy ránéz, és eszébe jut, mi az igazán fontos: az összetartozás és azok az emberek, akikért minden nap hálás lehet.

Ha valamelyik kép megérinti a szívedet, remélem, nálatok is megtalálja a helyét.